Én, az 1-es attól félek, hogy egyedül maradok e földi létben. Hogy a „Leg” majd nem én leszek és az első hely nem az enyém lehet.

Én, a 2-es attól félek, hogy társként nem felelek meg. Hogy a megérzést felváltja a kétség. Én, aki szeretek adni, nem fogok tudni majd elfogadni. 

Én, a 3-as attól félek, hogy nem hallják meg, amit beszélek. Hogy szavaimat nem követi taps és katarzis. És hogy az érzelmek felett nem győzhet a logikus agy.

Én, a 4-es attól félek, hogy a biztonságban nem lehet az Élet. Hogy a támasz, mi én vagyok, egyszer csak meginog. És a hűség helyett, a hűtlenség kap helyet.

Én, az 5-ös attól félek, hogy a középpont nem én leszek. Hogy a szabadság helyett a korlát lesz az úr. Nem lesz, kit megtanítsak, hogy merre van a helyes út.

Én, a 6-os attól félek, hogy a harmónia elveszik belőlem. Hogy helyettem majd szépen mások döntenek. Nem lesz szerelem, sem család és elmarad a nagy felvállalás.

Én, a 7-es attól félek, hogy tagadásba süllyed a lélek. Hit nélkül marad a világ és az alázat elszáll. A mélység helyett úrrá lesz a felszínesség.

Én, a 8-as attól félek, hogy a valóságból hamisság lesz. Az igazság más oldalára áll és nem lesz megbocsátás. Megkopik egy fontos erény, ami nem más, mint a remény.

Én, a 9-es attól félek, hogy egyszer rájövök, hogy tökéletes itt lent nincsen. Hogy szembekerül a remete és a harcos legbelül. Feltételessé válik a szeretet és felváltja a gyűlölet és a félelem.